Hegesztés utáni hőkezelés

A PWHT (hegesztés utáni hőkezelés) célja a hegesztés során keletkező maradékfeszültségek enyhítése és újraelosztása. Ezenkívül lágyítja a hegesztett szerkezet mikroszerkezetét, és diffúzióval eltávolítja a hidrogént, ezzel csökkentve a használat során fellépő repedés- és korróziókockázatot.

A magasabb hőmérsékleten végzett PWHT nem csupán a feszültségcsökkentést szolgálja, hanem a hegesztett fémre edzési vagy kicsapódási hatást is gyakorol, ami a keménység csökkenését és a képlékenység javulását eredményezi.

Lágyítás

A temperálás egy olyan hőkezelési eljárás, amelynek során a hegesztési varratot a kritikus átalakulási hőmérséklete alatt hosszabb ideig melegítik, annak érdekében, hogy a hegesztés során keletkezett maradékfeszültségeket újraelosszák, amelyek egyébként olyan hibákhoz vezethettek volna, mint például a rideg törés, illetve javítsák a hőhatásos zóna (HAZ) javulását eredményezheti a törékenység és a korrózióérzékenység csökkentése révén.

A hőkezelés a fém keménységének csökkentésével és alakíthatóságának növelésével megkönnyíti a fém megmunkálását, így a felhasználóknak kevesebb erőt kell kifejteniük az alakítás vagy a sajtolás során. Gyakran alkalmazzák komplex alakzatok előállítására, mivel ez alacsonyabb költségekkel jár, mint a hagyományos megmunkálási eljárások.

A feszültségcsökkentés egy másik gyakori PWHT-eljárás, amelynek során a hegesztési varratokat a kritikus átalakulási hőmérsékletük alá melegítik egy meghatározott ideig, hogy a maradékfeszültségeket csökkentsék és javítsák a hegesztési varrat mechanikai tulajdonságait. Különösen hasznos nyomástartó berendezések hegesztési varratainak kezelésekor.

A PWHT nem feltétlenül szükséges minden esetben; szükségessége a hegesztési alkalmazásokban használt hegesztési és alapanyagok összetételétől, valamint a Charpy-féle energiaelnyelés-vizsgálatokkal mért szilárdsági követelményektől függ. Ezenkívül a PWHT során gondosan kell szabályozni a hőmérsékletet és az időtartamot, mivel a túl magas hőmérséklet vagy a túl hosszú tartózkodási idő temperálási ridegséget vagy túlzott lágyulást okozhat, ami jelentősen rontja a hűtött és temperált anyagok szilárdságát.

Normalizálás

A normalizálás egy összetett folyamat, amelynek célja az acélok és a vasfémek mikroszerkezetének finomítása. A cél a széntartalom csökkentése, a képlékenység és a szilárdság növelése, valamint a hegesztéssel összefüggő repedések vagy törések kockázatának csökkentése. A normalizálás a hegesztett szerkezetek előkészítésének szerves része, de a legjobb eredmények elérése érdekében azt tapasztalt vállalatoknak kell elvégezniük.

A hagyományos hegesztési eljárások mind a hegesztett fémekben, mind az alapanyagokban jelentős maradékfeszültség-eloszlásokat eredményeznek, amelyek bizonyos körülmények között elérhetik a folyáshatárhoz közeli értékeket, ami transzgranuláris töréshez vezethet a hegesztési területeken, valamint általános szerkezeti meghibásodáshoz. Ez jelentős maradékfeszültségeket eredményezhet mind a hegesztési varratokban, mind az alapfémekben, olyan nagyságrendű maradékfeszültségeket hozva létre, amelyek megközelítik a folyáshatárukat, vagy bármelyik anyag folyáshatárát, ami mindkét hegesztett szerkezet általános meghibásodását okozza.

A hegesztés utáni hőkezelés (PWHT) elengedhetetlen a rideg maradékfeszültségek megszüntetéséhez. A nyomástartó edényekre és csővezetékekre vonatkozó jelenlegi gyártási szabványok előírják a PWHT alkalmazását, amennyiben a hegesztési vastagság meghaladja bizonyos határértékeket, amelyek mind a Charpy-energiaelnyelés jellemzőitől, mind a várható üzemi hőmérséklettől függenek.

A PWHT-korlátozások meglehetősen konzervatívak, és bőven lehet lehetőség a kivételek alkalmazására. Ugyanakkor a hőkezeléshez megfelelő hőmérsékletek és időtartamok kiválasztása döntő fontosságú, mivel ez befolyásolja az alapfémek edzését, kicsapódását vagy öregedését, valamint a hegesztett szerkezetek végső szakítószilárdságát és szilárdságát.

Hűtés

A hagyományos hegesztési eljárások jelentős maradékfeszültségeket keltenek a hegesztett szerkezetekben, amelyek erős rögzítés mellett megközelíthetik az alap- és a hegesztett anyagok folyáshatárát. A hegesztés utáni hőkezelés (PWHT) segít enyhíteni és újraelosztani ezeket a maradékfeszültségeket, valamint lágyítja a hegesztett fém mikroszerkezetét, miközben diffúzióval eltávolítja a hidrogént, hogy megakadályozza a hidrogén okozta repedések kialakulását a hegesztett területeken.

A PWHT (nyomás alatti mosásos hőkezelés) során a hegesztett szerkezet egyes részeit (vagy egészét) magas hőmérsékletre hevítik, vastagságonként körülbelül egy órán át, általában hegesztési varratonként legalább egy órán át. A hegesztési varratokat, valamint gyakran azok mindkét oldalán lévő területeket is ebbe a felmelegített környezetbe merítik, hogy a maradékfeszültségek enyhüljenek és egyenletesebben oszlanak el a szerkezetben.

A különböző acélfajták esetében a megfelelő hegesztési hőmérsékletek és időtartamok tekintetében szakértői tanácsot kell kérni, hogy elkerülhető legyen a keményedés vagy az öregedés hatása, amelyek csökkentik a szilárdságot vagy a képlékenységet, és ezáltal veszélyeztethetik a hegesztett szerkezet szilárdságát a terhelésekkel és a fáradási terhelésekkel szemben, ami a szerkezet törékeny töréséhez vezethet.

A jelenlegi nyomástartó edényekre és csővezetékekre vonatkozó szabványok előírják, hogy egyetlen hegesztett alkatrész sem haladhatja meg a meghatározott vastagsági határértéket, amelyet általában az anyag Charpy-próbájának eredményei alapján határoznak meg. Sajnos azonban ez a vastagsági határértékre vonatkozó kritérium konzervatív feltételezéseken alapul; eltérések előfordulnak. Bizonyos esetekben ez akár a PWHT-követelmények alóli mentesség megszerzésére is felhasználható; mindezt azonban biztonságos módon kell végrehajtani.

Előkészítés

A hegesztés utáni hőkezelés (PWHT) olyan eljárás, amelynek során a hegesztett szerkezet alkatrészeit hosszabb ideig magas hőmérsékletre hevítik, hogy enyhítsék a maradék feszültségeket és eddzék a hegesztett fém mikroszerkezetét. Ez az eljárás a szilárdság és a képlékenység növelésével csökkenti a hidrogén okozta repedéseket, valamint a feszültségi korróziós repedéseket – így potenciálisan enyhítve a hidrogén okozta repedések vagy a feszültségi korróziós repedések hatásait.

A hagyományos hegesztési eljárások jelentős maradékfeszültségeket keltenek a hegesztett szerkezetben, amelyek gyakran megközelítik annak folyáshatárát, és így a szerkezet egészében jelentős húzó maradékfeszültség-eloszlásokat eredményeznek. A PWHT (hőkezelés hegesztés után) enyhíti ezeket a húzó maradékfeszültségeket olyan plasztikus deformációs mechanizmusok révén, mint a kúszás és a alakváltozás-diffúzió, lehetővé téve azok egyenletesebb újraeloszlását a kötési területen.

A csővezetékekre és nyomástartó edényekre vonatkozó jelenlegi tervezési szabványok többsége előírja a hegesztés utáni hőkezelést (PWHT) egy bizonyos vastagsághatárig, az acélminőségtől, összetételétől, a hegesztési feltételektől és a várható meghibásodási módtól függően. Bár a PWHT jelentősen csökkenti a maradékfeszültségeket, azok a kezelés ellenére sem tűnnek el teljesen.

A PWHT kiválóan alkalmas hosszúkás alakú alkatrészekhez, például csövek körkörös hegesztési varrataihoz vagy hosszú nyomástartó edények záróhegesztéseihez. Ennek a PWHT-módszernek a végrehajtásához az alkatrészt egy indukciós technológiával fűtött elem köré hegesztik – ez a fűtési módszer ugyanis sokkal gyorsabb, mint a hagyományos égők vagy az elektromos ellenállásos fűtőberendezések.